-Mit keresel itt szépségem?- szóltak ismét hozzám. Hang nem jött ki a torkomon, csak nyöszörgésnek nevezett reakció.-Hahóó...hozzád beszélek..eltévedtél vagy mi?-Kiabált már szinte rám egy fekete hajú, jó húsnak örvendő, sapis, fekete-fehér színekben felöltözött biztonsági őr. Legalábbis azt hiszem az volt, annyira fáradt voltam, beazonosítani is nehezen tudtam.
-Ő..én...elnézést-hajoltam meg.-Bent hagytam a tánc cuccom a gyakorló szobában és próbáltam keresni valami kiskaput, hogy vissza tudjam szerezni, de itt lyukadtam ki.
-Gratulálok...na gyere kinyitom az ajtót aztán siess szépen haza, anyukád biztos már bőg otthon a lányáért.-felelt, a ronda, gúnyos, flegma képével. Felidegesített. Kimerültségemben nem beszéltem neki vissza, kitudja lehet többet be se engedtek volna a vállalathoz, ha valami olyasmit válaszolok. A lényeg úgyis megvolt: visszakaptam a tulajdonom és végre mehettem haza.

-Haló?Igen én.Oh valóban? Remek, értesíteni fogom. Nagyon köszönöm. Szép napot.-Korán reggel, erre a válasz sorra keltem, amit anyám kiabált a telefonba. Dél volt. Hát igen...éjfélkor feküdtem le, gondolom anya hagyott aludni, ami tőle nagy ritkaság. Kibicegtem a szobából fájós derekamat fogva, anyához tartva. Biztos meghúztam kicsit tegnap, vagy csak megerőltettem hirtelen. Nem fektettem rá különösebben hangsúlyt.
-Jó reggelt, kincsem.- fordult felém anya hatalmas mosollyal az arcán.
-Jobbat anyu. Megosztod velem is minek örülsz ennyire, vagy inkább ne fáradjak a rákérdezésével?-fejeztem be a mondatom szemtelenül, majd a mosdó felé vettem az irányt.
-Ahogy gondolod...nem muszáj megkérdezned, hogy be e jutottál a legjobb 10 közé a tegnapi meghallgatáson. Mert épp ezzel hívtak az előbb a CUBE-tól-közölte mindezt nekem háttal.
-Rendben akkor hagyju....-az agyam töltött pár másodpercig, kellett neki idő míg feldolgozza mit is halott.-Mi....van?....Ha szórakozol velem, nagyon szar napon fogtál hozzá, lehet hogy fáj mindenem de egy karate mozdulatsorral el tudom törölni a viccelődő hangulatod.-könnyező fordultam meg.
-Még ha viccelnék drágám.-tekintett rám. Arcán, már inkább anyai mosoly tükröződött vissza.
-Ezt nem mondod komolya...Bekerülteeem??? Éééénnn?? Ne ne ne ......ne hazudj- zokogtam.
-Ilyenkor olyan aranyos vagy.-nevetett miközben lassan megölelt. Ott sírtam mint egy öt éves anyám karjaiban és vártam azt a bizonyos mondatot :"Ugye vicces volt?Be se kerültél te kis hülye".Szerencsére...ez nem történt meg. Minden szava igaznak bizonyult. Úgy éreztem elkezdődött, az az ösvény ami az álmom beteljesüléséhez  vezethet.

Rohantam a telefonhoz. Tárcsáztam Nora-t. Kicsöngött... a szívem zakatolt. Alig vártam már, hogy elmondjam neki. Meg sem fordult a fejemben az, hogy őt hívták-e. Végre felvette.
-Tessék. Nora beszél?
-Nora.....képzeld, képzeld bekerültem...bekerültem.... Hát nem fantasztikus? Itt bőgők mióta anya beszélt telefonon az  ügynökséggel.-szinte ordítottam.
-Milyen nagyképű vagy.-kaptam válaszul ezt a rideg mondatot, ami komolyan csengett. Még így telefonon keresztül is.
-Ugye nem...ne mond, hogy te....basszus.....
-Látod. Mondtam. Nagyképű vagy. Rögtön azt hitted, hogy te bekerültél én meg nem mi? Háh....nyominger. Rosszul hitted.-fűzte hozzá halkan, majd egy hatalmasat nevetett. Mind a ketten sipítoztunk a telefonban, boldogan, semmi más nem érdekelte egyikünket sem jelenleg.

-Felakasztom magam már.
-Nora még csak 20 perce várunk itt.
-Jó Gain de már csak 10-en vagyunk. Mi tart a többieknek ennyi ideig?-Sóhajtottam egy hatalmasat. Bár, igaza van. Itt állunk délután öt óta...az az már egy órája eljöttünk otthonról. A sor 20 perc alatt semmit nem mozdult. Nora rettentő mérges volt. Én is utáltam várni, de ő amúgy is sokkal agresszívabb és bunkóbb típus volt mint jómagam.
-Ha nem mozdul a sor öt percen belül haza megyek.
-Hajrá...úgy se mész..ismerlek...-adtam válaszul barátnőmnek komoran, akin erre még a mostaninál is ideg betegebb arc kifejezést vett fel.
-Nem??Biztos? Ezt figyeld.-és ezzel a lendülettel sarkon fordult.
-Ezt nem mondod komolyan, azonnal gyere vissza! Ha itt hagysz megtéplek mindenki előtt.-kiabáltam neki, de ő ezzel mit sem törődve faképnél hagyott. Csak néztem ahogy a "legjobb barátnőm" jelzővel ellátott személy lassan elsétál, csupán mert türelmetlen Mindig is éreztem, hogy ő ezt nem veszi elég komolyan. De nem! Nem hagyhattam. Nem tudnám nélküle megcsinálni. Utána rohantam. Láttam ahogy befordul valahova, sajnos mégse tudom melyik utcán mehetett, ezen a környéken nem vagyok jártas,ellentétben vele. Az első saroknál lefordultam, az pont az épület mögötti sikátor féleség volt. Ahogy egyre jobban eltávolodtam az emberektől,úgy gyorsult a szívverésem. Hirtelen rosszul lettem. Talán a déli kelés és az egész napos nem evészet nem tett jót, túlságosan izgultam, hogy ma bármit is egyek. Már forgott velem a világ. De csak futottam tovább Nora-t kutatva. Kifulladtam. Egy kicsit megálltam, már inkább a tekintetemmel kerestem őt. Persze ma is eltévedtem, de annyira mégse veszhettem el vagy csak a CUBE székháza volt hatalmas de még mindig az mögött voltam, a falon a mintázat még vigyorgott rám. Ahogy megálltam, rá egy percre elfeketedett minden és az ég került elém. Elájultam. Mozdulni nem tudtam, a szemem szép lassan behunytam majd kinyitottam, bár még ez is hányingert váltott ki belőlem. Ott feküdtem mint egy tégla darab. Az utolsó emlékem, hogy valaki oda fut hozzám és próbál ébren tartani. Tisztán emlékszem a keze melegére az arcomon, az aggódó hangjára, a gyönyörű barna szemére, csillogó fekete hajára. Mind csak felszínes dolgok de olyannyira ismerősek voltak, hogy szinte úgy éreztem ha ő már itt van minden rendben lesz. Pedig valószínű csupán egy kedves idegen aki rám talált, de a szívem hevesen ellenkezett az agyammal: őt ismered. A világ ismét teljes sötétségbe borult.

Pislogtam kettőt és magam előtt találtam négy embert. Három pasit és egy nőt. Jobbról balra a sorrend is ez volt. A nő felállt köszönt nekünk. A teremben kb 10-en lehettünk....ezt sem különösebben értettem, hisz én úgy gondoltam mi leszünk ketten Noraval és persze a "zsűri". Mindegy.Szuszogtam. Körbe néztem. Ránézésre mindenki egyszerűnek tűnt. Nem tudom miért de én ilyen menő fazonokat vártam, akik már a próba terem előtt nyomják a kemény dubstep lépéseket. Aztán kapcsoltam, hogy ez így nagyképűen hangzik, Gain ne becsüld alá őket. Ekkor eszméltem fel a nő hangjára. Az elejét nem halottam de a végét elkaptam.
-Tehát ezek után, a feladat. Bekapcsolunk egy véletlenszerűen kiválasztott zenét, amire ti elkezdtek táncolni. Így meglátjuk van-e egyáltalán ritmus érzéketek. Ne aggódjatok a számok mind pörgősek és biztos, hogy ismeritek őket.- fejezte be...kissé önelégült mosollyal, amitől nekem elszorult a torkom.
-Mivan??-fordultunk egyszerre a másik felé Norával.
-Erről nem volt szó. Most ha bekapcsolnak nekünk egy Lucifert mi a szart csinálunk?-habogtam kétségbeesve.
-Hát ez fasza.- jelentette ki Nora.-Ez így vicces lesz.
-Hát rohadtul...oké, hogy ritmus érzék de ez így hatalmas kitolás. Írhatták volna a prospektusban, hogy lesz valami "előszó".-mondtam halkan már inkább mérgesen mint izgatottan.
-De..most úgy őszintén. Te mit hisztizel? Szinte az összes banda táncát tudod, oké hogy nem lépésről lépésre de jól elő tudod adni.- szólt hozzám már mosolyogva.
-Jah hát igazad van...már a szerződést a kezembe is adhatnák ennyi erővel nem?-és már megint azon kaptam magam, hogy nevetek vele együtt.

Megszólalt a zene. A szívem hatalmasat dobbant. Nagy volt a zaj is, így alig halottam milyen számot is kaptunk először. Hátul álltunk...elég magas vagyok de még így se láttam sokat, csak mozgást az első sorokban. Magam sem értem...de azt éreztem az energia elkezd bennem áramolni. Vajon a zene tehet róla? Vagy a szituáció? Pedig egy idol sem volt jelen a CUBE-tól ..mert hát én ebben reménykedtem. Míg ezen gondolkoztam egyre előrébb kerültem. Nora eltűnt. A zene leállt. Gondoltam ahogy a sor cserélődik úgy váltják a számokat is. A szívem megint hatalmasat dobbant. Örültem... felsikítottam....a Huh-t rakták be. OMG, mondom de jó most megmutatom....azaz...csak gondoltam. Lecövekeltem. Ott álltam mint egy fadarab. Engem néztek és nevettek, mutogattak... nem értettem...úgy éreztem menten sírva fakadok. Az egymás mellett ülő két pasi összesúgott és rám nézett közben.  Bekönnyeztem. Már épp ki akartam futni a világból mikor valaki előrébb lökött. Csak annyit halottam: Mozdulj már! Néztem magam mögé de semmi reakció választ nem kaptam. Még egyszer körbe tekintettem. A mellettem állok, szinte alig mozogtak, vagy csak nem akartam a lényeg, hogy bénáknak tűntek. Kicsit dühös lettem, hisz én is tudok így mozogni. Ennél jobban. Sokkal jobban. Hát jó. Hatalmas levegőt vettem és elkezdtem mozogni. Tudtam, hogy tudom a koreót és tudtam, hogy már úgyis mindegy, hisz már beégtem....talán épp ezért ment egyre jobban a tánc. A végére mosolyogtam, pörögtem, nem foglalkoztam semmivel csak a 4minute dallamára koncentráltam. Amint vége lett a zenének, gondoltam hátra megyek, ennyi elég volt. De mindenki hátul állt, nem tudtam mit csinálni így maradtam a helyemen. Ismét nem hittem a fülemnek. Igazat mondott a nőci. Pörgős számokat kaptunk. Beadták a Two Moons-t, az SM új koreai fiúbandájának, talán legritmusosabb szerzeményét. Egyáltalán nem tudtam belőle semmilyen lépést...hisz nekem ők magasabb szinten vannak. De ebben a helyzetben nem érdekelt. Vállat vontam és önfeledten,vigyorogva arcomon már kissé gyöngyöződő izzadság cseppekkel léptem ki a zsűri elé, hogy megmutassam nem bohóckodni jöttem én ide.

Amint a számnak vége lett kifulladtam. Lihegtem, és köhögtem. Kicsit rosszul viselhettem az egészet, talán az izgalom miatt volt. De ezzel együtt a meghallgatásnak is vége lett. Ismét a nő kezdett el beszélni, bár már nem fáradozott azzal, hogy felálljon.
-A válogatásnak ezennel vége! Nagyon köszönjünk, mindenki remek volt, az elérhetőségeitek alapján értesíteni fogjuk a továbbjutottakat. Kérem mindannyian fáradjatok a kijárathoz.- mutatott a teremmel szembe lévő ajtóra, amit addig észre se vettem.
Észbe kaptam. NORA! Hova tűnhetett. Hirtelen megfordultam és ezzel a lendülettel egy hatalmas nagy ütést éreztem, ami rám nehezedik.
-Fantasztikus voltál,elképesztő...én csak ámultam. Hol tanultad ezeket?-kiabálták a fülemben. Aztán leesett....Nora...sóhajtottam megkönnyebbültem.
-Hagyjuk most ezt. Hol az életbe voltál? Még jó hogy, úgy volt együtt leszünk bármi is történjék.-kiabáltam kicsit, hisz tényleg így volt megbeszélve.
-Gain...most komolyan..ne mond nekem hogy, ez járt a fejedben miközben a Two Moons-t nyomattad a parasztságnak.-nevetett lenézően a többiekre mutogatva.
-Jóvan inkább mennyünk, már megint gonoszkodsz, már csak mi vagyunk a teremben amúgy is.-akasztottam le magamról, majd indultunk. Későre járt.

Olyan boldog vagyok. Képtelen vagyok felfogni, hogy mit műveltem ott. Biztos nem voltam valami jó, de valamiért most úgy érzem kitudnék állni bárki elé táncolni. Bennem van az érzés, hogy úgyse hívnak vissza, de miközben sétáltunk kifelé a hatalmas kék-fehér mindenhol CUBE kockás és feliratos falak között ezt próbáltam elhessegetni. Nora ott énekelgetett előttem, én jó ízűen nevettem rajta, és valamilyen karate mozdulatokkal próbáltam kikerülni a pillangós táskája által kreált harc lépéseket melyeket tudta nélkül felém irányított a folyosó kellős közepén. Hisz úgyis csak ketten voltunk már. Aztán fejemhez kaptam. Az összes cuccom ott hagytam az ajtó elött!!
-Bazdmeg. A cuccom ott maradt!-néztem barátnőm fáradt fejére aki egyből elhallgatott és úgy názett rám mint aki rögtön megfújt a puszta tekintetével. Egy dinoszauruszra emlékeztetett. Egy fáradt dinoszauruszra.
-Barom.....menny vissza és igyekezz, már nem várlak meg 11 óra, anyámnak így is azt ígértem 10-re otthon vagyok.
Na igen...könnyen beszél hisz ő itt lakik szemben. Intettem neki, adtunk egy jó éjt pacsit a másiknak és én vissza szaladtam. Hatalmas szerencsémre azt az ajtót már bezárták ahova beraktam a felszerelésem. Síri csönd, sehol senki. Ijesztő szürkeség volt a pár perccel ezelőtt, fiatalokkal megtelt terem helyén. Csak a folyosón égett a lámpa harsányan. Körbe néztem, de se egy takarítót se egy portást nem találtam már. A cuccom nélkül meg nem mehettem haza. Igaz nem voltam most időhöz kötve de ha azzal állítok be anyámnak, hogy elhagytam a tánc cuccom amiért annyit hisztiztem előbb lógat ki a hajamnál fogva a negyedikről mint hogy megértően beenged.
-Megpróbálok keresni egy másik bejáratot, hisz mi is két különbözőn jöttünk be.- jelentettem ki hangosan magamnak. Igazság szerint nem tudom minek örültem volna jobban...ha kapok választ....vagy ha inkább nem.
A folyosó elágazott gondolkoztam merre menjek de mind a kettő kísértetiesnek és taszítónak tűnt, így hát mint egy öt éves ki, kő-papír-ollóztam az irányt. A jobb kezem nyert....elkanyarodtam félénken, remélve sikerrel járok. Villany már volt kapcsolva, de egy hatalmas átjáróhoz értem....fogalmam sem volt hol vagyok de olyan ismerősnek tűnt minden. Pedig biztos, hogy még nem jártam itt, hát hogy is járhattam volna. Mozgást még mindig nem észleltem. De ebben a pillanatban szembe találtam magam egy üveg ajtóval amin a cég jellegzetes mintái voltak festve. Észbe kaptam. Megremegtem, nyeltem egyet. Ez az ajtó amit olyan sokszor láttam már....honnan is? Hát a kamerákból. Az agyam olyan fáradt volt hogy, kellett neki pár perc mire felfogta, a vállalat olyan részén járok ahol a 4minute az A Pink, a BtoB, G.NA és a BEAST-is annyiszor megfordult már. Fogalmam sincs mitől de zavarba jöttem. Eszembe jutott YoSeob, a BEAST 15 évesnek kinéző tagja....akibe én annyira bele vagyok zúgva. Moccanni se tudtam attól a gondolattól, hogy most szembe jönne velem és segítene. Hisz ő biztos megtenné. Még ki se nevetne. De ha kinevetne is én már akkor boldogan halnék meg. Mosolyt csalhattam az édes arcára amiről annyit álmodozok. Ezt a gondolat menetemet törte megy egy kulcs csörgés. Rettentően megijedtem, elképzelésem sem volt honnan jöhetett. Meg fordultam ezt vagy kétszer megismételve. Majd elindultam kicsit, mint aki keres valakit. Igen. A szívem hevesen vert mivel teljesen fel ment az adrenalinom. Reménykedtem, hogy ha megfordulok akkor ő fog ott állni.
-Yo!-kaptam fel a fejem, egy férfias hangra ami egyértelműen felém irányult, dobogó szívvel, izzadt tenyérrel, fáradt arccal megfordultam. Nem hittem a szememnek. Vagyis...csak nem akartam elhinni ki került elém oly hirtelen.

Amióta az eszemet tudom mindig is érdekelt a színpad világa. Kis gyerekként mikor beültünk egy színházba, vagy egy tánc előadásra mindig azon gondolkoztam közben, milyen jó lehet ott fenn a színpadon. Olyan sok ember érzéseivel játszani. Milyen csodálatos érzés lehet megmosolyogtatni az embereket ebben a keserű világban, amit manapság már csak szürkeség leplez. Mégis vannak olyan dolgok, érzések amikor ez alatt a szürkeség felett fel tör egy szivárvány. Piciként még persze nem ezek a világmindenséget megrengető kérdések jártak a fejemben ott. Csak ámultam. Emlékszem....pontosan emlékszem, hogy mi is tetszett nekem annyira mindig....a taps....igen a taps. A taps vihar egy-egy előadás után, úgy érzem ez a mai napig felbecsülhetetlen és csodálatos, még ha nem is te kapod, hanem csupán csak adod. Valószínűleg ebből alakult ki a mostani "élet felfogásom is."

Körülbelül 3 éve fektetek jelentős hangsúlyt a táncra és a zenére. Mióta beléptem a koreai zene világ hatalmas és befogadó kapuján. Kiskoromban kezdtem el táncolni, de aztán nem foglalkoztam vele úgy nagyon. Majd 3 évvel ezelőtt csatlakoztam egy musical csoporthoz, ahol ...inkább "színpadi tapasztalatot" szerezhettem. Az egész elég gagyi volt ki is léptem, egy éves ott létem után. De ha bele gondolok...ez adta meg a kezdő lökést. Ezek után folyamatosan tanultam a kedvenc csapataim koreográfiáját kisebb-nagyobb sikerekkel Koreában. Míg úgy éreztem már kikupálódtam, a legjobb barátnőmmel együtt elmentünk életünk első meghallgatására.

-Nem fog menni...félek...mennyünk haza.- mondtam Noranak már kétségbeesve a meghallgatás küszöbén.
-Jaj fejezd már be Gain.- szólt rám idegesen.
-De nem akarok beégni fog már fel...annyian vannak itt ráadásul pont a Cube-hoz kellett jönnünk. Ennyi erővel beronthatnánk az SM székházába háttértáncossá követelni magunkat az EXO-hoz.-beszéltem már gúnyosan hozzá.
Sose bírtam az ilyet....ilyen téren rohadt izgulós típus vagyok. Ha belegondolok, hogy tegnap ott bőgtem az örömtől, hogy végre van merszem elmenni egy ilyen válogatásra, most a hányinger kerülget.
-Huuhh-sóhajtott fel Nora. -Gain. Vagy abbahagyod vagy gyomron rúglak mindenki előtt. De ha nagyon szeretnéd akkor pofozhatlak is.-mosolygott rám, bár már haját tépve tőlem.
-Akkor inkább a pofont választom.-nevettem kicsit megkönnyebbülten
Ez mindig így volt. Ő mindig megtudott nyugtatni. De ha nagyon akarnám én is megtudnám magamat. Hisz annyit gyakoroltunk, edzettünk. Magabiztosabbnak kell lennem különben elfogom cseszni az egészet. Azt amit hónapok óta tökéletesen eltudok táncolni. A 4minute-től a Muzikot választottuk. Nem egy nehéz tánc mégis Korea egyik kedvence lett. Talán épp ezért tűnt jó választásnak...hisz ha nem lépésről lépésre csinálsz mindent akkor se baj...csak ne tűnjön fel. Ez a lényeg...mondogattam magamban miközben már azon kaptam magam, hogy oda léptem be ahová mindig is vágytam...ott ahol azok vannak akiket istenitek...ott ahol az van aki a szívemben a legnagyobb helyett kapta.

nos.... igazság szerint azért hoztam létre ezt a blog féleséget, mert plörkön olyan sokan imádnak ficcet olvasni,írni,nézegetni,keresgélni. gondoltam énis kipróbálom. blogom még úgyse volt és ficcet sem írtam pedig szeretek álmodozni....és tudtommal ez valami ilyesmiről szól, hogy kiadod magadból a képzelgéseidet C: szóval..mint említettem eléggé álmodozós típus vagyok (meg álmodós is xddd)  ezért kitaláltam valami kis történetet aztán majd meglátjuk mi lesz belőle. ugyse olvassák el sokan ...ezt is olyan mintha magamnak írnám (foreveralone) de nem baj ez így kényelmes xDDD

történetről:
mivel nagyon imádok táncolni és minden vágyam hogy kikerülhessek az imádottjaim közé és egy színpadon állhassak velük ezért valami ilyesmi lesz a gondolat menet. tündérmese szerű 21. században megírva, ami egyrészt alapul a reális életemről is.

szereplőkről:
Yang YoSeob....ki más... [eh] gondolom még benne lesz Dzseloka is (aha) (Zelo) , meg 4minute tagjai...Kara is persze ... mostani kis kedvencem Luhan is.....kitudja..az biztos hogy manó manó és manó xddd

tartalom:
na ez egy tök jó kérdés. majd alakul ..... ha nagyon szar lesz és énis úgy érzem hogy "oké inkább hagyd abba te paraszt ezt nem neked találták ki" akkor lehet abbahagyom az első mondatnál vagy lehet a közepénél xddd

egyéb:
mivel ez egy blog nem csak az én fikcióimat fogom leirni hanem a mindennapos "stresszt" is. hogyha valami olyasmi történik amit ide szívesen leírok vagy ami épp említésre méltó dolog, legyen az suli, hétvége, egy óra, vagy csak egy nap.

nos akkor el is kezdem.... úgyis unatkozom ^^ (mellesleg tanulnom kéne[eh]) xddd

szóval most blogger lennéko.o vagymi...